Budapest történelmi kávéházai

Bár sokan nem gondolnánk, de Bécshez, Párizshoz és Rómához hasonlóan valaha Budapest is a kávéházak nagyvárosának számított. 100-150 évvel ezelőtt ezek a vendéglátóhelyek egyszerre voltak parázsló vitapárbajok, suttogva terjedő városi legendák és olykor féktelen mulatozások helyszínei is. A század eleji kávéház életstílust képviselt és sokan visszatérő vendégként életmódszerűen tengették napjaikat egy-egy állandó asztaltársasaság körében. A kávéházban, neve ellenére nem csak kávét, de különféle üdítő- és alkoholos italokat, süteményeket és melegételt is felszolgáltak. Egy-egy hely modern, patinás berendezéseitől, de legfőképp a törzsasztalainál napról-napra helyet foglaló vendégeitől kapta igazi hírnevét.

New York
Az 1894-ben nyílt New York kávéházat a világ egyik legszebbjeként tartják nyilván. Fényes termei a 20. század elején több évtizeden át vonzotta az ország tehetősebb értelmiségét. Irodalmi asztaltársaságainak olyan nagy nevek voltak tagjai, mint Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső vagy Molnár Ferenc. Az első világháború után átalakították és sokkal inkább az éjszakai életben betöltött központi szerepéért ismerték. Hírneve ellenére, a látogatók száma a gazdasági világválsággal együtt fokozatosan csökkent. A második világháború harcai során az épület megsérült, a New York pedig 1947-ben hosszú időre bezárt. A következő évtizedekben a palotában sportszerüzlet, utazási iroda és étterem is üzemelt. 2006-ban luxushotel nyílt a New York-palotában és az épület hajdani pompás termeiben ma ismét kávéház működik a régi nevén.

Abbázia
Az Abbázia volt a legnagyobb és egyben talán leglátogatottabb kávéház a 20. század eleji Budapesten. Az 1888-ban alapított vendéglátóhely az Oktogonon volt. A század elején valósággal elvarázsolta a látogatókat a Budapesten akkoriban újdonságnak számító márványlapos asztalaival és hatalmas tükreivel. Az Abbázia az egyik leghíresebb budapesti kávés-dinasztia, a Steuer család vállalkozásaként működött egészen az 1940-es évekig, mikor politikai okok miatt le kellett róla mondaniuk. Bár a második világháború után visszakapták tulajdonukat egy kis időre, a kávéházat 1949-ben államosították. Az épületben vendéglátóhely működött a következő évtizedekben is: először étterem, presszó, a 80-as években pedig snackbár. Napjainkban bankfiók található a helyén, de utcafronti falán márványtábla emlékezteti az arra haladókat az épület múltjára.

Centrál
A Centrál 1887-ben nyílt Lipótvárosban. A korabeli beszámolók szerint a kávéházban mindig is ügyeltek az intellektualitás megőrzésére, ittas és zajongó embereket nem tűrtek meg, melyhez nagyban hozzájárult Mészáros Győző, a kor egyik legtekintélyesebb budapesti kávéháztulajdonosa. Több évtizedes keménykezű vezetésének köszönhetően a Centrál más kávéházakkal ellentétben anyagi csőd és tulajdonosváltás nélkül vészelte át a két háború közti gazdasági válságot. Leghíresebb visszatérő vendégei közé tartozott Babits Mihály és Tamási Áron. A második világháború után viszont már a Centrál sem kerülhette el a bukást és 1949-ben bezárták. A későbbi évtizedek során üzemi étkezde, diákklub és játékterem is működött az épületében. Az új évezred eleje óta ismét Centrál néven kávéházként várja a vendégeket.

Japán
Az Andrássy úton 1887-ben nyílt Japán kávéház igazi művészgyűjtőhely volt, melyet a város színészei, festői, táncosai, írói és költői gyakran látogattak. Fénykorát a két világháború közt, a 30-as években élte. Az ide látogató, gyakran egyszerűbb anyagi sorsú művészeknek is meg volt a lehetősége fogyasztani, és békésebb körülmények közt írhattak és társaloghattak, mint a zajosabb New Yorkban. Visszajáró vendégei közt olyan ismert neveket találhatunk, mint Rejtő Jenő, József Attila vagy Latabár Kálmán. Ma könyvesbolt működik a kávéház helyén.


Forrás: internet